2009. április 25., szombat

Szent Mihály-domb és kápolna (Vonyarcvashegy)

A Balatonhoz közelebb eső Vonyarc településrész történetileg jóval megelőzi Vashegyet. Első említése 1335-ből való már mint anyaszentegyház. Ekkori birtokosai a Karmacsi család.
1573-ban a török megrohanta a települést, és felgyújtotta. Az 1580-évektől évszázadokig lakatlanná vált a falu. A 17.században a környék mint szőlőhegy éled újjá. A vonyarci hegyközségben a birtokosok elsősorban keszthelyi gazdák voltak, azonban az 1690-től kezdve pár helyi lakosról is lehet beszélni. A mai település másik része, Vashegy, is ebben az időszakban jelent meg. Első említése 1968-ből való mint Balatongyörök szőlőhegye. A 18.századtól két apró falu volt a mai nagyközség helyén. Lakosai zsellérek voltak, és főként a szőlőföldeken végzett bérmunkákból éltek. A terület birtokosa 1741-től a Festetics család mellett a horvát bán, aki végül 1779-ben lemondott tulajdonáról, így teljes mértékben a Festeticsek birtokába került. Vonyarc és Vashegy 1850-ben egyesült, és kisebb fejlődésbe kezdett. Iskolája 1870-ben nyílt meg. A település a 20.század elején tovább nőtt, azonban kiemelkedő fejlődése csak az 1950-es évektől figyelhető meg, amikor a község bekapcsolódott a balatoni turizmusba, jó minőségű strandot hoztak itt létre. 1960-ban Vonyarcvashegy nagyközséggé alakult, ahol a turizmus meghatározó jelleggel bír.
Szent Mihály-domb
A 136 méteres dolomitképződmény valaha sziget volt. A 13. században a dombtetőn kis vár épült, amely a történelem viharában a kis kápolnát kivéve szinte teljesen megsemmisült. A néphit szerint a kápolnát 1729-ben építtette az a 40 halász, akik szerencsésen megmenekültek egy pusztító balatoni viharból. A kápolnához fűződő legenda mese és valóság keveredése. A vonyarcvashegyi Szent Mihály kápolna hazánk egyetlen halászkápolnája. Az épület mellett egy régi temetőhely található. A műemlék jellegű épület környékéről gyönyörű kilátás nyílik a Keszthelyi hegységre és a Balatonra, a keszthelyi öböltől a berényi partokig, de csodálatos a kilátás a „tanúhegyekre” Szigligettől Badacsonyig.E táj csodálatos szépsége, a kápolna és legendája sok írót és költőt megihletett.
Szeghalmy Gyula (1939) szép gondolatai mindent elmondanak Vonyarcvasehgy gyöngyszeméről. „A tetőre parányi templomot emelt a kegyelet. Hálás és kedves volt ide emelni a magányba. Ide a tetőre, hogy őrszemével végignézzen a tó felületén, hogy harangszóval innen üdvözölje a hajnalt, az alkonyt, a fényes csillagszemekkel kivert ég éjszakáját, és a vihar előtt innen intse a parti halászokat, vigyázzatok, támadóban a vihar!”


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése