2009. április 25., szombat

Szent Mihály-domb és kápolna (Vonyarcvashegy)

A Balatonhoz közelebb eső Vonyarc településrész történetileg jóval megelőzi Vashegyet. Első említése 1335-ből való már mint anyaszentegyház. Ekkori birtokosai a Karmacsi család.
1573-ban a török megrohanta a települést, és felgyújtotta. Az 1580-évektől évszázadokig lakatlanná vált a falu. A 17.században a környék mint szőlőhegy éled újjá. A vonyarci hegyközségben a birtokosok elsősorban keszthelyi gazdák voltak, azonban az 1690-től kezdve pár helyi lakosról is lehet beszélni. A mai település másik része, Vashegy, is ebben az időszakban jelent meg. Első említése 1968-ből való mint Balatongyörök szőlőhegye. A 18.századtól két apró falu volt a mai nagyközség helyén. Lakosai zsellérek voltak, és főként a szőlőföldeken végzett bérmunkákból éltek. A terület birtokosa 1741-től a Festetics család mellett a horvát bán, aki végül 1779-ben lemondott tulajdonáról, így teljes mértékben a Festeticsek birtokába került. Vonyarc és Vashegy 1850-ben egyesült, és kisebb fejlődésbe kezdett. Iskolája 1870-ben nyílt meg. A település a 20.század elején tovább nőtt, azonban kiemelkedő fejlődése csak az 1950-es évektől figyelhető meg, amikor a község bekapcsolódott a balatoni turizmusba, jó minőségű strandot hoztak itt létre. 1960-ban Vonyarcvashegy nagyközséggé alakult, ahol a turizmus meghatározó jelleggel bír.
Szent Mihály-domb
A 136 méteres dolomitképződmény valaha sziget volt. A 13. században a dombtetőn kis vár épült, amely a történelem viharában a kis kápolnát kivéve szinte teljesen megsemmisült. A néphit szerint a kápolnát 1729-ben építtette az a 40 halász, akik szerencsésen megmenekültek egy pusztító balatoni viharból. A kápolnához fűződő legenda mese és valóság keveredése. A vonyarcvashegyi Szent Mihály kápolna hazánk egyetlen halászkápolnája. Az épület mellett egy régi temetőhely található. A műemlék jellegű épület környékéről gyönyörű kilátás nyílik a Keszthelyi hegységre és a Balatonra, a keszthelyi öböltől a berényi partokig, de csodálatos a kilátás a „tanúhegyekre” Szigligettől Badacsonyig.E táj csodálatos szépsége, a kápolna és legendája sok írót és költőt megihletett.
Szeghalmy Gyula (1939) szép gondolatai mindent elmondanak Vonyarcvasehgy gyöngyszeméről. „A tetőre parányi templomot emelt a kegyelet. Hálás és kedves volt ide emelni a magányba. Ide a tetőre, hogy őrszemével végignézzen a tó felületén, hogy harangszóval innen üdvözölje a hajnalt, az alkonyt, a fényes csillagszemekkel kivert ég éjszakáját, és a vihar előtt innen intse a parti halászokat, vigyázzatok, támadóban a vihar!”


Balatonboglár

Balatonboglár a Balaton déli partján Balatonlelle és Fonyód városokkal szomszédos, a Budapest–Székesfehérvár–Nagykanizsa-vasútvonal és az M7-es autópálya mentén található.

Pannónia Provincia öröksége (a Szőlőskislaki városrészen fellelt, az Aqvincum felé tartó) hadiút. Vélhetően a rómaiak voltak a szőlőkultúra meghonosítói is. Zewlews-lak (Szőlőskislak) városrész neve a szőlőművelés folytonosságára utal. A Balaton környezetében élők kultúrtörténeti örökségét, a középkori emlékeket, a falvakat, a templomokat és a várakat a történelmi viharok részben vagy teljesen lerombolták. Különösen igaz ez a somogyi partokra, mert ez a vidék a török hódoltság alatt elnéptelenedett. Így történt ez Balatonbogláron is: a középkori építészeti emlékeket a régész ásója nyomán ismerhetjük meg. Honalapításunkat követően Lél-Bulcsú és Bogát-Bő majd Koppány nemzettsége uralta a vidéket. Az Árpádok korában (bizonyítottan) templomok sorát emelték. A XIII. században épülhetett a település első temploma, a mai Temetődombon. (1937 - ben ásatást végeztek, majd új, hitelesítő ásatás során, 1996-ban ismét feltárták a helyét3.) Feltehetően Szent Györgynek szentelték, aki Szent Mártonnal győzelemre segítette Koppány ellenében Szent István hadait. 1211-ben, II. Endre királyunk oklevelében " villa Boclar"-ként írták le először a város nevét. Egy hamisított oklevélben (1093-ra, Szent László idejére datálták) "villa Boclar cum portu"- említtetik, azaz akkor itt révátkelő működött. Az 1863 - 1872 között Fiuméig megépülő Déli Vasút (és a révátkelő) Balatonboglár gyors ütemű polgárosodását segítette. Igaz az is, hogy a vasutat (majd későbben a közutat is) ezen a vidéken a Balaton homokturzásaira építették, így a tó nyílt vízfelületét visszavonhatatlanul elvágták a berekvilágtól. A két megye birtokosai és kereskedői 1872-ben megalapították a "Zala-Somogy Gőzhajózási Társaságot"…

Az átutazó legelőször a Gömbkilátót pillantja meg Várdombon. A domb egész évben nyugalmas és közkedvelt kirándulóhely. A kilátó esti kivilágítása a távolabbi veszprémi partokról is látható. Várdomb, természetvédelmi terület a Gömbkilátóval, Pincetárlat - nyári kiállítások, francia hála-emléktábla: Illés Gyula szobrászművész alkotása az Árpád u. 1. sz. alatt, Kotsis Iván épületei : az Árpád utcában a művelődési ház és a katolikus plébánia, valamint a katolikus templom, Hétház utca - régi villaépületek, Temetődomb: Kék és Vörös kápolna, időszakos kiállításokkal, Illés Gyula: Madár c. szobra a kollégium díszkertjében, Bárány-kúria (Szabadság u. 28.), Helytörténeti gyűjtemény a Fischl-házban, Erzsébet u.14., J. Müller: "Vízbelépő Lány" szobor és díszkút a főtéren, régi villák a Kodály Zoltán utcában, Platán strand : az ősi rév a strand keleti részén, védett platánok a környéken, Győri Dezső: Tornászlány c. műve, Kecskeméti Sándor: Család c. szobra a hajóállomás mögött, Szerelmespár c. alkotása a közeli strandon (Balaton u.), Balaton hajó (ma vendéglátó hely ) a kikötőben, Csíkszentmihályi Róbert: "Legény" c. alkotása a Klapka u.- Dózsa Gy. u. sarkán, Jankovich-telep - régi villák és katolikus templom, Szőlőskislak - Bormúzeum a BB Rt kastélyában, díszpark, Légli fazekas-manufaktúra.




(bővebb információ a www.balatonboglar.hu oldalon)

2009. április 24., péntek

vitéz Csörgey Károly emlékoszlop (Várpalota)

1928 júliusában, 80 évvel ezelőtt Várpalotán, a magyar hadsereg a már akkor is lőtérként működő területen próbálta ki titokban fejlesztett fegyverei egyikét, egy ágyút. Az alkalom egyben bemutató is volt a katonai vezetés számára. A bemutatón tragédia történt: az ágyú felrobbant, és vitéz Csörgey Károly tábornok több bajtársával együtt meghalt. Emléküket obeliszk őrzi a tési út mellett, amelynek tetejéről büszke turul vigyázza az áldozatok álmát.




Vitéz Csörgey Károly emlékoszlop megközelítése; Várpalotáról Tés irányában a Tési úton haladva, a várostól kb.2 km-re, az út jobb oldalán.
(Csörgey Károly emlékmű: Szélesség (lat):N47° 13,4940', Hosszúság (lon):E18° 8,5860')

2009. április 19., vasárnap

Pákozd Katonai Emlékhely

1951. szeptember 29-én avatták fel az új 1848-as emlékművet a Mészeg-hegyen, amit aztán az idők folyamán a Doni emlékhely, a Békefenntartók emlékművének és a Magyar Vitézek emlékművének felavatása követett. "A Katonai Emlékhely civil kezdeményezésre 11 szervezet összefogásával jött létre 2002. szeptemberében, hogy bemutassa az 1848-ban alakult Magyar Honvédség történetének főbb eseményeit, és emléket állítson az eltelt 160 év hősi helytállásának, a minden korban becsületesen küzdő és ha kellett életét is áldozó magyar honvédnak."


P Á K O Z D neve feltehetően szláv eredetű (az ólengyel Pakost) személynévből származik, amely a magyar pákosztos melléknévvel állhat etimológiai rokonságban. A község és környéke az őskortól lakott volt. Anonymusnál is megjelenik a neve: „iuxta montem Pacostu” („a Pakosztu-hegy alatt, közelében). Elbeszélése szerint a honfoglaló magyar nép Veszprém felé haladva Pákozdnál a hegyek alatt ütött tábort Árpád fejedelem egyik „költött” vezére, Ösbő vezetésével. Ugyanakkor a Budáról Veszprémbe vezető országút egyik állomása is ekkor.A község Magyarország egyik legismertebb települése: az 1848. szeptember 29-i győztes pákozdi csata mélyen a lelkekbe ivódott. Történelmünk egyik legfontosabb eseménye. A csata napjainkig megismert résztvevőiről a Kossuth Lajos Művelődési Házban láthatnak ismertetőt.


Kevesen tudják, hogy 2003. november 3-án volt a 410. éve annak az ütközetnek, amely a hadtörténelemben az I. pákozdi csata néven vált ismertté. Mintegy tizennégyezer magyar és húszezer török katona állt egymással szemben. Pálffy Miklós bányavidéki lovas kapitány és Zrínyi György dunántúli főkapitány által vezetett derékhad lökésszerű támadással űzte el Hasszán budai pasa lovasait. A csatamező déli szárnyán talán ennek az eseménynek emlékét őrzi a Jancsár-völgy és a Hajdútemetés helynév. A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc alatt a főleg kuruc érzelmű lakosságnak a labanc Fehérvár elleni küzdelmekkel teltek napjai, amely állóháborúvá alakult át. A harcok és a pestisjárvány 274 ember életét követelte. A szatmári békekötést követően 1711. május 5-én itt tartották Fejér Megye Közgyűlését. Ez nem jelentett gyógyírt a tönkretett lakosságnak.





(bővebb információka http://www.pakozdturizmus.hu/ oldalon)


2009. április 18., szombat

Monostori Erőd (Komárom)

Komárom mintegy 20000 lakosú (2004-es adatok szerint 19600) kulturális, idegenforgalmi, kereskedelmi központ a Duna jobb partján. Itt futnak össze délről a Bakony, a Vértes és Gerecse hegység útjai. Szemben, a Duna bal partján, a Kis-Duna, a Vág, a Nyitra és a Zsitva folyók mentén fekvő utak találnak egymásra. Ezek egybekötését, a közlekedést, a kereskedelmet pedig ősidők óta az itt kialakult átkelőhely biztosítja.
Kelták, barbárokkal harcoló büszke rómaiak, honfoglaló magyarok, császárok, királyok, békés kereskedők, kézművesek, utazók, hajósok, marcona katonák találtak otthonra e tájon.
A nyugatról érkezőt a mai Komárom üdülő övezete, Koppánmonostor, régebbi nevén Katapán monostora, a kelet felől érkezőt a rómaiak alapította Brigetio helyén kialakult, s Komáromhoz 1977-ben csatlakozó Szőny fogadja. Az északról vagy délről érkező vendég a mai városmag területére lép. Ez a településrész 18. század közepén vált ki Újszőny nevén Szőnyből, mely ezt követően 1896-ig az Ószőny nevet viselte. A Duna bal partján fekvő Komárom és a jobb parton fekvő Újszőny 1896-tól a trianoni békeszerződésig, illetőleg 1939-1945-ig Komárom néven egységes várost alkotott. 1920-1939-ig, illetőleg 1945-től Komárom illetve Komárno határvárosok.
A mai, több mint húszezer fős Komárom városa, Szőny 1977-ben történt csatlakozásával jött létre. E sajátos helyzetű település városi léte ily módon alig számlál nyolcvan esztendőt. Komárom ennek ellenére nagy múltú történelmi város, hiszen a Duna jobb és bal partján lévő településcsoport egyes tagjainak sorsa minden korszakban szorosan öszefonódott egymással.
A honfoglalást követően Ketel vezér birokába került a Duna jobb és bal partján fekvő terület. Az első erődítményt Ketel vezér fia, Alaptolma emelte a Vág-Duna találkozásánál, s Komáromnak nevezte azt. A jobb parton, az Öregvárral szemben, elsőként a Szent Péter-palánk épült meg 1586 nyarán. Ennek kőből emelt utódja Csillagerőd néven vált ismertté. Napóleon 1809. évi betörésének idején Újszőny felől a védelmet a Csillagerőd biztosította. 1809. július 27-én I. Ferenc is megtekintette az erődrendszert. Ekkor adta ki a parancsot, mely szerint itt kell kiépíteni a birodalom legnagyobb katonai erődrendszerét. Ennek megépült részei 1848. szeptember 29-én - a pákozdi győzelem napján - Klapka György közreműködésével került magyar kézre. A Csillagerőd kazamatái ekkorra bombabiztos védelmet nyújtottak a magyar honvédek és tüzérek számára. Az osztrák csapatok ostromgyűrűbe zárták, s 1849. március 30-án megtámadták az erődrendszert. Ezt április 26-án sikerrel visszaverték, s az ostromgyűrűt is szétzúzták az egyesült magyar erők. E jeles győzelemre utal az 1992. április 26. óta megrendezett Komárom város napja, melyhez évente visszatérően gazdag kulturális és sport programmal kapcsolódik a "Komáromi Napok". 1849. július 2-án ismét kiújultak a harcok. Az osztrákok ekkor ismét megkísérelték elfoglalni a Duna jobb partján lévő erődítményeket. A támadást visszaverő magyar csapatok az ostromgyűrű áttörését is megkísérelték. Az ostromgyűrű azonban ekkor olyan erős volt, hogy azt Görgey 1849. július 11-én - a szabadságharc legnagyobb csatájában - sem tudta áttörni. Görgey elvonulását követően a komáromi erődrendszer védelme Klapka György csapataira hárult. Az 1849. augusztus 13-i világosi fegyverletételt követően, a szabdságharc utolsó bástyájaként, a bevehetetlen komáromi erődrendszer maradt magyar kézen. A szemben álló felek a további vérontások elkerülése érdekében 1849. szeptember 27-én Herkálypusztán aláírták a vár átadásának feltételeit rögzítő okmányt. A szabdságharc komáromi hőseire méltán büszke komáromi polgárok 1983. március 15-én kopjafás emlékparkot avattak az Igmándi erőd ellenlejtőjén. A 11 kopjafa közül a legnagyobb, az összes neves és névtelen honvédnek, a továbbiak pedig Török Ignác, Lenkey János, Guyon Richárd, Klapka György várparancsnokoknak, Görgey Artúr fővezérnek, Damjanich János tábornoknak, Mack József, May János, Prágay János alezredeseknek és Újházy László kormánybitosnak állítnak emléket.
A szabadságharc leverését követően csak 1850 és 1877 között valósult meg I. Ferenc 1809-ben fogant nagyszabású elképzelése. 1850 és 1870 között újjáépítették a Csillagerődöt, 1850 és 1871 között felépítették a Homokhegyen a hatalmas monostori erődöt, végül 1871 és 1877 között az Igmándi erődöt. Ez utóbbi ma a Klapka György Múzeum római kőtárának ad otthont. 1945. után a Monostori erődben a szovjet csapatok szállásolták el magukat. Kivonulásukat követően nagyszabású munkálatok indultak a Monostori erőd - nemzetközi szabadtéri haditechnikai bemutatóhellyé történő - átalakítása érdekében. A Csillagerőd jó állapotban maradt épületegyüttese egyenlőre jobb jövőjére vár.




(Bővebb leírás: http://mars.elte.hu/­varak/­komarommonostori/­monostoritortenet.­htm
Monostori erőd honlapja: http://www.fort-monostor.hu/)

2009. április 17., péntek

Szentkút-kápolna (Bakonybél)

Első írásos említése 1038-ból való.A település története mindvégig összefonódott a bencés apátságéval, melyet I. (Szent) István alapított. Az Árpád-korban jelentős szellemi központ volt. 1023-1030 között itt remetéskedett Szent Gellért, a falutól nem messze egy kápolna is emléket állít neki. A török hódoltság idején teljesen elpusztult, és a pannonhalmi apátság birtokába került. A törökök kiűzése után a pannonhalmi apátság próbálta újratelepíteni a települést: a 18.század elején szlovákok majd a század végén németek költöztek a faluba. 1815-1859 között híres üveghuta működött a településhez tartozó Somhegypusztán. A községben volt bencés apát az 1820-as évektől haláláig Guzmics Izidor műfordító, nyelvújító, Kazinczy Ferenc egyik leghívebb barátja. Az Északi-Bakony közepén, a Bakony legmagasabb hegyének, a Kőris-hegynek (709 m) a közelében, a Gerence-patak partján fekszik. A legközelebbi város Zirc (16 km).A Szentkút és a kápolna a kolostortól délre azon a helyen, ahol a hagyomány szerint Szent Gellért remete éveit töltötte. A középkori kápolna helyén a mai épületet 1825-ben emelték, a mellette lévő kálváriát pedig a XIX. század végén. A kápolna és a kálvária búcsújáró hely már régóta. A területet az 1995-ben helyrehozták, és Szent Gellért emlékére szobrot állítottak a település lakót. Szabadon látogatható.