2009. április 18., szombat

Monostori Erőd (Komárom)

Komárom mintegy 20000 lakosú (2004-es adatok szerint 19600) kulturális, idegenforgalmi, kereskedelmi központ a Duna jobb partján. Itt futnak össze délről a Bakony, a Vértes és Gerecse hegység útjai. Szemben, a Duna bal partján, a Kis-Duna, a Vág, a Nyitra és a Zsitva folyók mentén fekvő utak találnak egymásra. Ezek egybekötését, a közlekedést, a kereskedelmet pedig ősidők óta az itt kialakult átkelőhely biztosítja.
Kelták, barbárokkal harcoló büszke rómaiak, honfoglaló magyarok, császárok, királyok, békés kereskedők, kézművesek, utazók, hajósok, marcona katonák találtak otthonra e tájon.
A nyugatról érkezőt a mai Komárom üdülő övezete, Koppánmonostor, régebbi nevén Katapán monostora, a kelet felől érkezőt a rómaiak alapította Brigetio helyén kialakult, s Komáromhoz 1977-ben csatlakozó Szőny fogadja. Az északról vagy délről érkező vendég a mai városmag területére lép. Ez a településrész 18. század közepén vált ki Újszőny nevén Szőnyből, mely ezt követően 1896-ig az Ószőny nevet viselte. A Duna bal partján fekvő Komárom és a jobb parton fekvő Újszőny 1896-tól a trianoni békeszerződésig, illetőleg 1939-1945-ig Komárom néven egységes várost alkotott. 1920-1939-ig, illetőleg 1945-től Komárom illetve Komárno határvárosok.
A mai, több mint húszezer fős Komárom városa, Szőny 1977-ben történt csatlakozásával jött létre. E sajátos helyzetű település városi léte ily módon alig számlál nyolcvan esztendőt. Komárom ennek ellenére nagy múltú történelmi város, hiszen a Duna jobb és bal partján lévő településcsoport egyes tagjainak sorsa minden korszakban szorosan öszefonódott egymással.
A honfoglalást követően Ketel vezér birokába került a Duna jobb és bal partján fekvő terület. Az első erődítményt Ketel vezér fia, Alaptolma emelte a Vág-Duna találkozásánál, s Komáromnak nevezte azt. A jobb parton, az Öregvárral szemben, elsőként a Szent Péter-palánk épült meg 1586 nyarán. Ennek kőből emelt utódja Csillagerőd néven vált ismertté. Napóleon 1809. évi betörésének idején Újszőny felől a védelmet a Csillagerőd biztosította. 1809. július 27-én I. Ferenc is megtekintette az erődrendszert. Ekkor adta ki a parancsot, mely szerint itt kell kiépíteni a birodalom legnagyobb katonai erődrendszerét. Ennek megépült részei 1848. szeptember 29-én - a pákozdi győzelem napján - Klapka György közreműködésével került magyar kézre. A Csillagerőd kazamatái ekkorra bombabiztos védelmet nyújtottak a magyar honvédek és tüzérek számára. Az osztrák csapatok ostromgyűrűbe zárták, s 1849. március 30-án megtámadták az erődrendszert. Ezt április 26-án sikerrel visszaverték, s az ostromgyűrűt is szétzúzták az egyesült magyar erők. E jeles győzelemre utal az 1992. április 26. óta megrendezett Komárom város napja, melyhez évente visszatérően gazdag kulturális és sport programmal kapcsolódik a "Komáromi Napok". 1849. július 2-án ismét kiújultak a harcok. Az osztrákok ekkor ismét megkísérelték elfoglalni a Duna jobb partján lévő erődítményeket. A támadást visszaverő magyar csapatok az ostromgyűrű áttörését is megkísérelték. Az ostromgyűrű azonban ekkor olyan erős volt, hogy azt Görgey 1849. július 11-én - a szabadságharc legnagyobb csatájában - sem tudta áttörni. Görgey elvonulását követően a komáromi erődrendszer védelme Klapka György csapataira hárult. Az 1849. augusztus 13-i világosi fegyverletételt követően, a szabdságharc utolsó bástyájaként, a bevehetetlen komáromi erődrendszer maradt magyar kézen. A szemben álló felek a további vérontások elkerülése érdekében 1849. szeptember 27-én Herkálypusztán aláírták a vár átadásának feltételeit rögzítő okmányt. A szabdságharc komáromi hőseire méltán büszke komáromi polgárok 1983. március 15-én kopjafás emlékparkot avattak az Igmándi erőd ellenlejtőjén. A 11 kopjafa közül a legnagyobb, az összes neves és névtelen honvédnek, a továbbiak pedig Török Ignác, Lenkey János, Guyon Richárd, Klapka György várparancsnokoknak, Görgey Artúr fővezérnek, Damjanich János tábornoknak, Mack József, May János, Prágay János alezredeseknek és Újházy László kormánybitosnak állítnak emléket.
A szabadságharc leverését követően csak 1850 és 1877 között valósult meg I. Ferenc 1809-ben fogant nagyszabású elképzelése. 1850 és 1870 között újjáépítették a Csillagerődöt, 1850 és 1871 között felépítették a Homokhegyen a hatalmas monostori erődöt, végül 1871 és 1877 között az Igmándi erődöt. Ez utóbbi ma a Klapka György Múzeum római kőtárának ad otthont. 1945. után a Monostori erődben a szovjet csapatok szállásolták el magukat. Kivonulásukat követően nagyszabású munkálatok indultak a Monostori erőd - nemzetközi szabadtéri haditechnikai bemutatóhellyé történő - átalakítása érdekében. A Csillagerőd jó állapotban maradt épületegyüttese egyenlőre jobb jövőjére vár.




(Bővebb leírás: http://mars.elte.hu/­varak/­komarommonostori/­monostoritortenet.­htm
Monostori erőd honlapja: http://www.fort-monostor.hu/)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése